Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Venerable Narada Mahathera

KAMMIKUS HANYATLÁS

ÉS

KAMMIKUS EMELKEDÉS

- Majjhima Nikaya

 

Az elektromos áram megjelenik fény formájában, meleg és mozgó –nem feltétlenül fejlesztik ki más lényekre,- ilyen lehet a kammikus energia megjelenési formája is, önmagában, Dévában, emberben, állatban vagy más lényekben. A formák nincsenek egymással fizikai kapcsolatban.

 

Bevezetés

Egy Buddhista a következőket hiszi; A következő születést a Buddhista filozófia szerint, meghatározza az utolsó gondolati folyamat, amelyet ebben az életben még megtapasz-talunk. Ezt illusztrálja a Dhammapada No.2 verse, mely történet szerint Matthakundali, aki látta Buddhát,  és halála pillanatában meghajolt előtte. Ő, Dévaként született újra Tavatimsa Heavenben.

 

   Ez a történet a Dévák világába való születés módját mutatja be; ami akaratlan. Mattha-kundalit az újraszületés a Dévák világába vitte, de ő visszatért, hogy lássa az apját, aki a temetőkertben ült és sírdogált.

 

Kammikus hanyatlás és Kammikus emelkedés

   Lehetséges a kammánk hanyatlása? Az ember állatként is megszülethet egy más világba? A kérdésekre adott Buddhista válasz nem mindenki számára elfogadható, mivel a Buddhizmus felismerte ennek lehetőségét.

 

   Anyagi formák azok, amelyeken keresztül az élet-folytonosság kifejezi magát, vagy a kammikus energia csupán ideiglenesen látható megnyilvánulása? A jelenlegi fizikai tested, nem az elmúlt testi alakból fejlődik ki közvetlenül, de annak az elmúlt alaknak az utóda – a kammikus energia-, a lényeket ugyanannak a kammikus energiája kapcsolja össze.

   Mivel az elektromos áram megjelenik fény formájában, a meleg és a mozgás folytonos –az egyik lény nem feltétlenül alakul a másikba-, így a kammikus energia megjelenhet önmagában, Déva alakjában, ember, állat vagy más lény formájában, ezek a formák nincsenek fizikai kapcsolatban egymással.

 

   Az ember kammája az, ami eldönti, hogy az ember természetes vagy anyagi forma. A formák, aszerint változnak, hogy milyen cselekedeteink voltak régebben, és ez újfent teljes egészében az értelem fejlődésétől, a valóság megismerésétől függ. Azt mondják; az ember álattá, az állat emberré válhat. E helyett helyesebb lenne azt mondani, hogy; a kammikus erő az, ami megjelenhet bármilyen alakban, megjelenhet emberi alakban, vagy megjelen-het állati alakban is.

 

  A Samsárában történő vándorlásaink folyamán –hagyományos időszakról beszélünk- különféle tapasztalatokat gyűjtünk, sokféle benyomást szerzünk, különféle jellemzőket kapunk. Gondolataink, szavaink és tetteink kitörölhetetlenül beleíródnak az elménkbe. Azok a különböző minőségek, amelyeket az egymás utáni újraszületések folyamatában kaptunk; emberek, állatok, istenek, bennünk belül szunnyadnak, egészen addig, amíg élünk. Ezek az elpusztíthatatlan minőségek bármikor, váratlan pillanatokban a felszínre emelkedhetnek, mint „zavart okozó erők és felfedik lappangó kammikus hajlamainkat.

 

 

 

Amikor valakinél szemtanúi vagyunk a szenvedély váratlan kitörésének, természetesen megjegyzést teszünk rá; Hogyan tehetett ilyet? Ki gondolta volna, hogy ezt teszi?

   Nincs ebben a viselkedésben semmi furcsa. Ez éppen a bonyolult én egy rejtett részének, egy kinyilatkoztatása. Ez a rejtett én, az ok, amely az embereket normális körülmények között önteltségre motiválja, és rosszra csábítja, hogy olyan dolgokat cselekedjenek amelyeket a legkevésbé várnak tőlük.

   Devadatta például, a nemes herceg születésénél fogva a Szent Rend vezető tagja volt olyan, aki rendkívüli hatalmat birtokolt. Féltékenysége győzedelmeskedett, egy lappangott benne, több merényletet kísérelt meg a Buddha ellen.

 

   Ilyen bonyolult az ember természete. Az ember közvetlen múltja nem mindig egy igaz mutató a közeljövőnkre vonatkozólag. Minden pillanatban friss kammát hozunk létre. Bizonyos értelemben, mi igazából azok vagyunk, akik voltunk és azzá leszünk, amik vagyunk. Más értelemben, nem teljesen vagyunk azok, akik voltunk. Az, aki tegnap bűnöző volt, ma szenté válhat; arról, aki ma szent, holnap kiderülhet, hogy nyomorult bűnös.

   Minket, biztonságosan és méltón, csak az örökkévaló ajándék (kamma) alapján tudnak megítélni. Ma vetjük el a jövő magjait.  Ez egy olyan pillanat, amelyben eljátszhatjuk a vadállatot is, és létrehozhatjuk a saját poklunkat. De eljátszhatjuk egy Superman szerepét is, és létrehozhatjuk a saját mennyországunkat. Minden jelenlegi gondolat-pillanat feltétele a következő gondolat-pillanatnak. A Buddhista filozófia szerint, a következő születést meghatározza annak, az utolsó gondolatnak a lenyomata, amelyet megtapasztalunk ebben az életben. Az ember egész életfolyamatán keresztül elpusztít minden gondolatot, miközben lehetőségeit odaadja utódjának. De még így is, az élet végén az utolsó gondolat-lenyomat átvisz minden jellegzetességet és természeti jellemzőt a következő pillanatba. Pontosabban, az első gondolat-pillanatot (patisandhi vinnana), a következő születésbe.

 

Ha egy haldokló személy fenntart egy alapvágyat vagy ötletet, egy élményt, gondolatot vagy olyan tettet vitt végbe, amely egy állathoz illik, akkor az ő káros kammája (akusala) állati alakhoz fogja őt hozzászoktatni az újraszületésben. A kammikus erő, amely kimutat-ja magát emberi alakban, ki fogja mutatni magát egy állat alakjában is. Ez arra utal, hogy a múlt üdvös kammikus (kusala) hajlamai közül nem mindegyik veszett el. Az üdvös kam-mák (kusala) keresik annak a lehetőségét, hogy a szunnyadásból a felszínre törjenek. Ezek az üdvös kammák azok, melyek később emberi lényként történő újraszületést fognak eredményezni.

 

   Az utolsó gondolat-lenyomat nem függ az életünkben elkövetett tetteink összegzésétől. Általában azt mondják; egy jó ember, jó embernek születik; és egy rossz ember, rossz embernek születik. Kivételes körülmények között, lehetnek váratlan történések.

 

Mallika királynő például jó életet élt, de mivel haldoklása pillanatában a gonoszság megta-pasztalására gondolt, a bánat állapotába született újra. Mivel a jó/üdvös kammája erőteljes volt, vezeklése csak néhány napon keresztül tartott.

 

„Ez igazolható?” kérdezi az ember.

Ha egy szent ember provokáció hatására gyilkosságot követne el, mint gyilkos születne újra. Az elmúlt jó tettei kétségtelenül dicséretére válnának és lehetnének jó hatásaik is. Azonban a brutális tettet nem törölhetné ki a múltjából. Talán, az elmúlt jó tettek csillapítanának valamennyit, de mindent egybevetve, soha nem tudná őt felmenteni szörnyű bűne alól. Ez a váratlan esemény (gyilkosság) arra kényszerítené őt, hogy számára nem rokonszenves légkörben, hasonló bűnöket elkövetők között éljen. Ez tisztességes? Képzeld el, hogy egy erkölcstelen tett, hogyan foszthat meg rangjától egy nemes embert!

 

Punna és Seniya, a két aszkéta, akik ökör—aszkétaságot illetve kutya-aszkétaságot gyako-roltak, odamentek Buddhához és a jövőjükkel kapcsolatban kérdezték. Buddha így válaszolt: „Ebben a világban, az a személy, aki teljes mértékben és állandóan műveli, gyakorolja egy kutya szokásait, viselkedését, kutya gyakorlatokat végez, az a test halála után a kutyák közé fog újraszületni.” Természetesen, ha valaki hasonlóképpen gyakorolja a hitet, gyakorlatai által kívánja elérni az istenségbe történő újraszületést (tehát nem élet-vitele által), hogy isten legyen, ez nem sikerül, ez téves nézet.

 

Tartja magát egy tévhit, mely szerint a két jövőbeni állapot közül az egyik –a kín állapota vagy az állatvilág. Így a kín állapotának hiányában, a sikeres kutya-aszketizmus kiszolgáltat a kutyák társaságának.

   Buddha kijelentette, hogy az ökör-aszkétaság gyakorlása esetén, halál után ökrök közé születünk. Tehát van lehetőség kammikus hanyatlásra, amely kapcsolatban van a lények, úgynevezett fejlődési fokozataival.

   De ennek ellentéte a kammikus felemelkedés is lehetséges. Amikor például egy állat meghalni készül, tapasztalhat olyan erkölcsi tudatot, ami átsegítheti az emberi születésbe. Az utolsó gondolat-lenyomat nem teljesen az állat cselekvő gondolatától függ, általánosságban azt mondjuk, hogy az elméje elhomályosult és képtelen bármilyen erkölcsi tettre.

   Ez függ bármilyen régi jó cselekedettől, amely a korábbi létezés alatt lett végrehajtva, és amelyik akadályozva volt abban, hogy termelje az elkerülhetetlen eredményeit. Az utolsó pillanatokban az állat ezért ötleteket vagy képeket gondolhat ki, amelyek okozhatják az emberi alakban történő újraszületését.

 

   Poussen, egy francia szó. Az öröklés törvénye által illusztrálja ezt a tényt; „Az ember olyan lehet, mint a nagyapja, de nem lehet olyan, mint az apja. A betegség baktériumait beadják egy ős szervezetébe, akkor azok néhány nemzedéken át, szunnyadók maradhat-nak. De azután hirtelenül jelentkezik a hatásuk, és tényleges betegségben mutatják meg magukat.”

   Nagyon bonyolult a kamma, és újraszületés ezen elméletének természete! Honnan jöttünk, hová megyünk, és mikor megyünk: mi nem tudjuk. Az viszont tény, hogy nekünk mennünk kell, ezt biztosan tudjuk.

Az általunk szeretet javaink, barátaink és rokonaink nem követnek minket- sőt, még a testünk sem, amelyet pedig sajátunknak nevezünk. Elemekből jöttek, olyan elemekbe, amelyeket visszaküldenek. Az üres hírnév és hiú dicsőség a ritka levegőben illannak el.

Egyedül vándorlunk ebben a viharban, a Samsára tengerében, a saját kammánk által ide-oda sodródva, miközben állatként vagy emberként jelenünk meg, de az is lehet, hogy esetleg, mint isten vagy Brahma.

Találkozunk és elválunk, azután inkobnítóban megint találkozunk. Ritkán találunk olyan lényt a vándorlásunk folyamatában, aki egykor nem volt anya, apa, nővér, fiú, vagy lány.

 

„Ha egy ember”- mondta a Buddha „levágja a füvet, leszedi a szilvát, összeszedi a fa ágakat és gallyakat, összegyűjti őket, csinál egy halmot amelyben, kis kazalokként elraktároz-za őket, és mindenkiért  a következőket mondja; ez az anyám; ez az anyám anyja; -a füvet, vesszőt, faágat, ágakat indiában felhasználják, de nem annak az embernek az anyjának az anyja.”

Nagyon összekapcsolódtunk a Samsárával utazásaink alatt. Az, a számtalan élet, amelyet teljesítettünk, és az a számtalan szenvedés, amelynek a végtelen múltban alávetetjei voltunk vagy a Buddha megjegyzései;” A Samsárában egyedül vándorló személy személy csontjai, mint egy kőhalom, egy rakás, egy kupac, mint a Vepulla-hegy, úgy vannak gyűjtve ezek a csontok, és ez a gyűjtemény nem semmisül meg soha.”

 

   Hosszú időn keresztül megszenvedted az apa, az anya, fiúk, lányok, nővérek halálát és amíg szenvedtél a hosszú úton, több könnyet hullattál, mint a négy óceán vize.

   Hosszú időn keresztül folyt a véred és elvesztetted a fejed, amikor ökörként születtél, amikor bivaly, kos, kecske stb. voltál.

   Hosszú ideje útonállók fogtak el, vagy útonálló voltál, vagy házasságtörő voltál, és ezért lefejeztek, bizony több véred folyt ezen a hosszú úton, mint amennyi víz van a négy óceánban.

„És így, a hosszú ideig elszenvedett szenvedések, az elszenvedett kínok, az elszenvedett balszerencse és a teljesen megtöltött sírkertek; valamint, a hosszú ideje tartó elégedet-lenség minden létezési formánkkal,….hát, még meglehetősen hosszú utat kell bejárnunk, hogy megszabaduljunk ezektől.

 

Buddha, amikor Savatthiban lakott, a Jetavana monostornál, verset mondott. A vers, utalt Matthakundalira, aki egy fiatal Brahmin volt. Apja, Adinnapubbaka nagyon fukar ember volt és jótékonykodásból soha nem adott senkinek semmit. Még a fiának is fizetnie kellett a díszek elkészítéséért. Történt egyszer, hogy a fia elesett, nem vitték orvoshoz, nem kérték ki az orvos tanácsát, de aztán már túl késő lett. Amikor az apa rájött, hogy a fia meghalt; megfogták és kivitték a verandára, hogy a hozzájuk érkező gyászoló emberek ne láthassák javaikat.

   Azon a reggelen a Buddha korán felmerült a könyörület meditációjának mélységéből, és látta a verandán fekvő Matthakundalit. Majd amikor a Buddha tanítványait az alamizsna- ételhez vezette, Adinnapubbaka házának közelében állt.

A Buddha fényt küldött a ház irányába, a fiatal Brahmin felé. A fiatal látta Buddhát, de nagyon gyenge volt, csak mentálisan vállalhatta a hitét. De, ez is elegendő volt. Szívében a Buddha iránti rajongással távozott el, és a Tavatimsában, az égi világban született újra.

   Az égi lakóhelyéről látta az apját, amint a sírja fölött gyászol a temetőben. Ekkor a fiatal Matthakundali megjelent az öregember előtt, annak énjéhez hasonló formában. Tavatimsa világba történt újraszületéséről mesélt az apjának, és arra ösztönözte őt, hogy hívja meg a Buddhát egy étkezésre. Minden a fiú tanácsa szerint történt. Így az Adinnapubbaka házában az volt a kérdés, hogy tud vagy nem tud újraszületni az égi világban azáltal, hogy mély hitet vett Buddhában, anélkül, hogy jótékonyságot gyakorolt volna vagy megtartotta volna a morális szabályokat. Az apa megbizonyodásához, Matthakundalinak újra meg kellett jelennie, de most Buddha személyében; Matthakundali hamarosan égi díszítésekkel jelent meg és a Tavatimsa világba történő újraszületésről mesélt az apjának. Csak ennek meghallgatása után vált az apa meggyőződésévé, hogy fia a Brahmin, az elméjét szenteli a Buddhának, ami nagy dicsőség.

Ekkor Matthakundali, a Buddha követője versben beszélt;

                 Az elme minden mentális jelenségének van előjele;

                 A jelenségnek, az elme a vezetője;

                 A jelenségek az elme által készítettek.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.