Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A Buddha-éberség változatai

2018.12.09

A buddha-éberség változatai

 

 

A buddha-éberség (buddhānusmṛti, [nianfo/ nenbut-su]) gyakorlata annyit jelent, hogy az ember valamilyen formában egy buddhán meditál. A páli kánonban, s így a déli buddhista (théraváda) hagyományokban így hangzik: 

"itipi so bhagavā arahaṃ sammāsambuddho

vijjācaraṇasampanno sugato lokavidū

anuttaro purisadammasārathi satthā

devamanussānaṃ buddho bhagavāti"

(a Magasztos érdemes és teljesen felébredett, tudásban és gyakorlásban tökéletes, értője a világnak, felülmúlhatatlan a nevelésben az érdemesek képzésében, istenek és emberek tanítója, felébredett, áldott),

s ez a buddha vandana recitáció első része. Tehát itt a Buddha erényein történik a meditáció, s a célja elsődlegesen a gyakorlót inspirálni.

 

A mahájánában ez vizualizácós gyakorlatként nyert először új formát, ahol is egy buddhát képzelünk magunk elé, figyelembe véve mindazokat a tulajdonságokat, amik egy buddha testét jellemzi. Ez áll egyrészt olyan attribútumokból, amik minden buddhára jellemző (a 32 nagyobb és 80 kisebb jegy), illetve olyanokból, amik csak arra az egy buddhára vonatkoznak. Hogy miként néz ki egy buddha, ezeket megtaláljuk a különböző szútrákban, továbbá segítségünkre vannak a különböző képi ábrázolások és szobrok. A célja ennek a gyakorlatnak főképp az, hogy a meditáció során magával a buddhával lépjünk kapcsolatba, s tanításokra tegyünk így szert.

A keleti buddhizmusban (Kína, Korea, Vietnam, Japán) a buddha-éberség gyakorlatának legel-terjedtebb formája a Tiszta föld iskolában hangsúlyozott név-recitáció, ahol Amita buddha (szanszkritul Amitābha [végtelen fény] & Amitāyus [végtelen élet], ami ugyanazon buddha két neve, rövidítve Amita) nevét ismételgetik. A célja a Tiszta föld iskolában ennek az, hogy a gyakorló halála után Amita buddha földjén szülessen, ahol majd eléri a megvilágosodást. Ugyanezzel a céllal gyakorolják a Tiantai/Tendai iskolában is, csak ott hozzáveszik a vizualizációt és a sétáló-meditációt is. A Chan/Zen iskolában a recitálást egyrészt az összeszedettség eléréséért, másrészt a buddha-természetre ráismerésként használják.

Az északi buddhizmusban (Tibet, Bhután, Mongolia) ez a vadzsrajána istenség-jóga (tibeti: lha'i rnal 'byor) gyakorlatában jelenik meg leginkább, ahol a vizualizált istenség, ami lehet egy buddha, egy bódhiszattva vagy egy dharmapála (tanvédelmező isten), az a buddha-természet megnyilvánult alakja, s lényegében nem különbözik a gyakorlótól magától. A módszer célja, mint a vadzsrajána központi gyakorlata, a buddhaság gyors megvalósítása a hétköznapi tapasztalat megtisztítása által.