Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A Buddhista szerzetesek 13 aszketikus gyakorlata 

dhutanga: Különlegesen szigorú kolostori szabályok. A dhutanga szerzetesek híresek kitartásukról és feddhetetlenségükről. Thaiföldön gyakran élnek vándorszerzetes-ként, ahogy a Buddha idejében. Innen származik a nevük, hiszen a jelentése: vándorolni, menni. 

 

Az eredete

A 13 dhutanga

A motiváció 5 fajtája

Öt tényező, amit a gyakorlónak fejlesztenie kellene

A gyakorlatok átdolgozása dhutangára

A dhutangát gyakorló státusza ariyás és a szerzetesek szerint gyakorlottnak kell lenniük a 13 aszketikus gyakorlatban (dhutanga):

Eredetük; hogyan, miért alapította Buddha azokat; egy vagy sok ok, amelyek ösztönözték az elfogadását; azok a feltételek,amelyeket tisztelnie kell a yóginak; az elfogadás módja; az ebben lévő elvégzendő gyakorlatok… a 13 aszketikus gyakorlat.

 

Az eredet

Jóval Buddha megjelenése előtt, már létezett ebben a világban. Az aszketikus gyakorla-tokat azért végezték, mert azok elnyomták a testet. Azok, akik elfogadták és gyakorolták, azt hitték, hogy ez által bármely élőlény, egy sokszínű uton haladva képes lesz megsza-badulni a szenvedéstől. Ezzel szemben, mások azt bizonygatták, hogy az utolsó cél a létezés ismerete, hogy az élvezetek állnak a középpontban, és az érzéki örömök elérésére törekszenek.

 

   Első igazi tanítása volt, Buddha kategórikusan elutasította ezt a két „extrém ösvényt”. Ebben a tanításában elmagyarázza nekünk, hogy csak a mértéktartó út, a középút, az, amelyen haladva elérhetjük a bölcsességet és a valóság helyes megismerését. A két extrém ösvény fejlesztése ellentétes a mértéktartó ösvénnyel, amely képessé tesz a ragaszkodás csökkentésére és a helyes nézet kifejlesztésére.

Az egyetlen Áldott lefektette a szerzetesek és szerzetesnők (a pátimokkha), a kezdők (a 10 szabály) és a világiak (az 5 vagy 8 szabály) viselkedésének szabályait, amely elegendő útmutatás ahhoz, hogy bárki, nehézségek nélkül gyakorolja a satipatthánát. De, azoknak, akik gyorsabban vagy könnyebben szeretnék elérni a nibbanát, tanított egy sor aszketikus gyakorlatot, amelyek nem kötelezők (a 13 dhutangát, amely nem számít avinayába). Amelyek lehetővé teszik, hogy szükségleteinket a lehető legkevesebbre csökkentsük, így takarékoskodik az, aki alkalmazza ezeket a gyakorlatokat, továbbá megszabadít a büszke-ségtől, a mohóságtól és az idegenkedéstől, melyek a felszabaduláshoz vezető ösvényen a fő mérgeket alkotják (csak a napi életben dhutangát gyakorlókon tudjuk igazán megérteni ennek a jelentőségét, az eredmények lenyűgözőek).

 

A dhutangát nem felsőbbrendű lényeknek, sem alsóbbrendű lényeknek szánták. Inkább mindazoknak, akik elég rátermettek ahhoz, hogy ezeket bevegyék gyakorlataik közé. A dhutanga nem egy szélsőséges gyakorlat; ez egy egyszerű gyakorlat, amely az elmét képessé teszi a gyors és könnyű megtisztulásra, amelynek előfeltétele a figyelemnek és a koncentrációnak a fejlesztése. A dhutanga csökkenti a haszontalan akadályokat, mint amilyen a túlzott táplálkozás, vágyakozás sok ruha után, vágyakozás lakóterület után, vágyakozás különféle dolgok után. Feltéve, hogy nehézségek nélkül alkalmazható, és a dhutanga nem okoz senkinél fáradságot vagy a test és az elme elnyomását. Ha a dhutanga gyakorlása valakinek nagy nehézséggel vagy erőfeszítéssel jár, akkor annak nem kellene azt gyakorolnia, mivel ez önmagára nézve szélsőséges gyakorlattá válna.

 

 

Mindent szabad, mindenki a képessége és akarata szerint, egy vagy több dhutangát gyakoroljon, melyek magukban foglalják a korlátozás három szintjét. A gyakorlat célja a környezet kedvező körülményeiről történő lemondás.

Így, a 13 dhutangát „lemondásnak” gondolják (dhuta: elhagyás); elmeállapotnak (ayga), egy sor gyakorlatot terveztek, amelyek jelentős mértékben csökkentik a ragaszkodást, azért hogy a nibbanát a lehető leghamarabb elérjük, úgymint amikor a madár a felhőtlen eget, egyenes vonalban keresztezi.

 

A 13  dhutanga

A létező 13 aszketikus gyakorlat: kettő a köntösökért; öt az élelemért; öt a lakóhelyért, és egy az elhelyezkedésért (ismert az erőfeszítésért is egy dhutanga).

  paµsukúla :  elhagyott köntösök

  tecívarika :  három köntös használata

  piąðapáta :  edény segítségével táplálék gyűjtése emberektől

  sapadánacárika : táplálék gyűjtése házaknál

  ekásanika :  napi egyszeri étkezés

  pattapiąðika : mindent az edénybe

  khalupacchábhattika : nem fogad el több ételt, ha már elkezdte az étkezést

  áraññika : az erdőben maradni

  rukkhamúla : a fa alatt maradni

  abbhokásika :  menedék nélkül a csupasz földön maradni

  susánika :  csontok között maradni

  yathásantatika : elhagyott alvóhely választása

  nesajjika : lemondás a fekvő testhelyzetről

 (Buddha által javasolt gyakotlatok amely az igénytelenséget, vágyak, lerázását valósítja meg. 12 változata van: 1. rongyos ruházat; 2. 3 részből álló ruhadarab; 3. az élelem összekoldulása; 4. napi egyszeri étkezés; 5. az egyetlen étkezésen kívüli falatozás mellőzése; 6. egyetlen adaggal beérni; 7. elhagyott helyen- 8. temetőben- 9. fa alatt- 10. szabad ég alatt- 11. bárhol való tartózkodás; 12. ülve pihenni, fekvést kerülni)

 

A motiváció 5 fajtája.

A dhutanga gyakorlásához több fajta indíték létezik. Néhányat rossz célból is át lehet venni, fokozni a csodálatot önmagunk iránt. Míg mások azért vesznek át ezek közül a gyakorlatok közül, hogy másokat és önmagukat lelkesítsék, hogy kigyógyítsák önmagukat a kilesából, az elmének azzal az állapotával, amelyik az orvosság. A következőkben felsorolom azt az öt fajta indítékot, amelyek alapján megkülönböztethetjük, hogy egy vagy több dhutangát vegyenek fel:

1) A tudatlanság vége, még a várható előnyök ismerete nélkül is: a dhutangát gyakorló orvosok jó hírűek, ők támogatják, hogy a rátermettek gyakorolják a Dhutangát.

2) A javára szolgáló előnyökért, a táplálkozási mohóságért, például: ajándékok elfo-gadása,más lényektől eredő nagy tisztelet, mivel ezzzel tanítványokat vonz magához stb.

3) A teljes tudatlanságból, az őrületből, a létezés bármilyen kutatásán kívül.

4) Mert Buddha és az áryák dícsérik ezeket a gyakorlatokat.

5) Javára szolgáló előnyökért, ilyen; az a képesség, hogy nagyon kevéssel elégedettek legyünk; a bennünk lévő mohóság gyengítése; könnyű megszerezni azt, amire szüksége van; nyugalom; elfogulatlanság stb.

 

Buddha helytelenítette az első három indítékot, és csak jóváhagyta az utólsó kettőt. Egy személy, csak akkor vehet fel egy vagy több dhutangát, ha ő a negyedik és ötödik indítékban motivált az öt közül. Mindazonáltal, a dhutanga sokkal nagyobb haszon, ha azt az ötödik indíték szerint, veszik fel.

 

Az öt tényező, amelyet fejlesztenie kellene a Dhutangát gyakorlónak

Az a Dhutangát gyakorló, aki a gyakorlás állapotába került (átment egy egészséges állapotba), aki tisztességes, és akinek a Nibbana elérése a célja, méltó a brahmanok, dévák és az emberek tiszteletére. A következő öt elemet kell fejlesztenie minden dhutan-gát gyakorlónak:

  Mohóság nélkülinek lenni.

  Nagyon kevéssel elégedetnek lenni..

  Megszabadulni a kilesától.

  Egyhelye maradni.

  Elvonulni a feltételekhez kötött világból (a paranibbanába távozni).

 

Az első elemek a mohóság, kapzsiság ellen, azok leküzdésére vannak. Hozzájárulnak az érzéki vágyak eltávolításához. Az utolsó elem műveléséhez, a bölcsesség képességére van szükség. Az alobha (mohóságtól való mentesség) által eltávolítjuk azokat a szokásokat, amelyek az érzékelési vágyakat fejlesztik (kámasukhalliká nuyoga), és az amoha (téveszmétől/zavarodottságtól való mentesség) által gyökerestől megsemmisítünk minden, olyan  szokást, amely elnyomja a testet (attakilamathá nuyoga)

 

Buddha gratulál mindazoknak, akik felveszik a dhutanga gyakorlását, és teljesen kifejlesz-tik a fennt említett öt elemet.

 

Más kommentárok szerint a dhutanga gyakorlásához a következők szükségesek:

  Saddhá: hit, bizalom.

  Hirimá: rossz cselekedeteink miatti, félelem vagy szégyenkezés.

  Dhitimá: nyugalom, higgadt és koncentrált cselekvés.

  Akuha: közömböség az ismertség és a hírnév iránt.

  Atthavasí: egyedüli cél a dhamma megvalósítása.

  Alobha: mohóságtól való mentesség (becsületesség, őszinteség).

  Sikkhákáma: természetes és erényes cselekedetek gyakorlása.

  Alhasamádána: megakadályozni egyetlen gyakorlat törlését is.

  Anujjhánabahula: nem kritizálni másokat, még akkor sem, ha valóban hibásak.

  Mettávihárí: állandóan jóindulatú cselekedetek végrehajtása.

A dhutanga komoly gyakorlója képes, a fenti tíz elemet önmagába gyökereztetni. Tudja, hogy milyen állapot vezet a Nibbana eléréséhez.

Azok az elemek, melyeket kerülni kell:

  Pápiccha: egészségtelen, káros dolgokat akarni.

  Icchápakata: vágyakon keresztül elnyomni az elmét.

  Kuhaka: kihasználni mások segítőkészségét.

  Luddha: sóvárság, mohóság.

  Odarika: becsmérelni mások táplálékát.

  Lábhakáma: zavaros dolgokban érintettnek lenni.

  Yasakáma: kerülni a sok tanítványt, kerülni az emberek imádatát.

  Kittikáma: kerülni a közismertséget és hírnevet.

 

Ha, a szerzetes egyedül gyakorolja a dhutangát, akkor minden bizonnyal kritikának és megvetésnek lesz kitéve másoktól. Megpróbálja elkerülni, hogy a következő életeiben: a rokkantságot, csúnyaságot, deformáltságot, végtaghiányt, és a Poklok Birodalmát. Ennek okán törekedni kell ezeknek az elemeknek a fejlesztésére, és kerülni kell azokat, melyek károsak.

 

A Dhutanga befogadásának eljárása

A dhutanga szabályait, amikor gyakorolni akarjuk, ideális a Buddha jelenlétében (szobor) felvenni.

- Ha a Buddha nincs jelen, hasznos a dhutangát az aggasávakák (Buddha két nemes tanítványa) jelenlétében felvenni.

- Ha az aggasávakák távol vannak, vagy nem jönnek többé: egy mahásavaka (Buddha 80 legjobb tanítványának valamelyike) jelenlétében tudjuk a dhutangát felvenni

- Ha a mahásavakák távol vannak, vagy nem jönnek többé; egy arahant jelenlétében tudjuk megtenni.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy agy arahant jelenlétében tegyük meg, akkor egy anágámi jelenlétében tudjuk ezt megtenni.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy egy anágámi jelenlétében tegyük meg, akkor egy sakadágámi jelenlétében tudjuk ezt megtenni.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy egy sakadágámi jelenlétében tegyük meg, akkor egy sotápana jelenlétében tudjuk megtenni.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy egy sotápana jelenlétében tegyük meg, akkor olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki tökéletesen ismeri a Tipitaka három részét.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy olyan valaki jelenlétében tegyük meg, aki ismeri a Tipitaka három részét, akkor olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki a Tipitaka három részéből kettőt, tökéletesen ismer.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki a Tipitaka három részéből kettőt tökéletesen ismer, akkor olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki Tipitaka három részéből, egyet tökéletesen ismer.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki a Tipitaka három részéből, egyet tökéletesen ismer; akkor olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki jártas az atthakathákban (kommentárokban).

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki jártas az atthakathákban; akkor olyan valakinek a jelenlétében tegyük meg, aki a dhutangát gyakorolja.

- Ha nem tudjuk megragadni az alkalmat, hogy olyan valaki jelenlétében tegyük meg, aki a dhutangát gyakorolja; akkor tegyük meg egy cetiya jelenlétében.

- Jó, ha a dhutanga felvétele előtt, megáldanak tiszta Sílával. Ez felbátorít minket a dhutanga gyakorlása során.

 

Az jó, ha a saját dhutanga felvétele előtt, egy tiszta erkölcsű lény megáld. Ez ösztönöz minket a dhutanga nagyobb figyelemmel történő gyakorlására és a sikertelenség elkerülé-sére. Mindamellett, a néhány dhutangának a felvétele, és annak egyedül történő gyakorlása, bárki teszi ezt az, tiszteletet érdemel. Azonkívül, a szerzeteseknek nem határozza meg senki, a végzendő gyakorlatokat, így azok komoly belső megerősítést adnak, amely segít elkerülni az egészségre ártalmas motivációt.

 

Negyven évvel ezelőtt, a szerzetesek dhutanga gyakorlata azon alapult, hogy csak egyszer esznek (ekasika) naponta, és teljes elvonulásban élnek. Egyszer valaki meglátogatta a szerzetest, és látta a nappi utolsó étkezését, és a látottak hatására elhatározta, hogy bevezeti ezt önmaga és mások számára is. Abban a különleges pillanatban javsolta a szerzetesnek egy sütemény elfogyasztását is. A Tiszteletreméltó udvariasan visszauta-sította azt. Az ajándékozó azt találgatta, vajon miért utasította vissza a süteményt? Közben a szerzetes hangosan mondogatta; „Gyakorold a dhutangátekasanika!” Szabály, hogy ne mondjanak hazugságokat, és ne fedjék fel a gyakorltaikat, a szerzetes nem akarta megszegni a fogadalmát a sütemény elfogadásával és elfogyasztásával. Inkább visszautasította azt, és folytatta a dhutangát.

 

 A dhutanga gyakorlatainak összehangolása

Csak szerzetes gyakorolhatja mind a 13 dhutangát. A szerzetesnők csak 8-at tudnak gyakorolni, a sámaserák csak 12 gyakorolhatnak, a sámaserik (nők) 7-et gyakorolhatnak, a világi gyakorlók csak kettőt. Egyformán 9-et azok gyakorolhatnak, akiknek az állapota és büntetése nem teszi lehetővé a többi gyakorlat felvételét.

 

   Egy szerzetes felvehet bármennyit a 13 dhutangából. Ha akarja, gyakorolhatja mind a 13 dhutangát. Ha akarja, azonnal elkezdheti a 13 dhutanga gyakorlását. Ugyanakkor, a legjobb eredmény elérése érdekében, erdőben –távol a lakott területektől- éltek, melyek erdei foltok és mentesek a menedéktől és a növényzettől. A dhutanga felvételekor, az első három éjszaka az erdőben lakik, a második három éjszakát menedéktől és növényzettől mentes helyen tölti, a harmadik három éjszakát csontoktól mentes jellegzetes erdei helyszínen tölti, amely mentes a menedéktől.

 

   Azon töprenghetünk, hogy hogyan gyakorolhatják az egyhangú dhutangát, ha a lakóhely egy fa alatt van (rukkhamüla), és mentes a menedéktől és a növényzettől (abbhokásika). Ezen időszak nevének fordítása; „lakóhely a fa alatt”. A rukkhamüla dhutanga fő eszmeisége, hogy nem a fát adoptálja, hanem lemond az anyagi kényelemről –valószínüleg ez okozza a lustaság gondolatának felmerülését- és minden kötelezettségét fenntartja, a lakóhellyel kapcsolatban is. És ezek a kötelességek nem az épületben tartózkodásban testesülnek meg. Így az abbhokásika dhutanga magában foglalja a rukkhamüla dhutangát. Ugyanakkor, a dhutanga fenntartásáért lemond az épületben lakásról, és fenntartja lemondását a növényzet és menedék nélküli lakóhelyről is. Ez nem akadályozza az „erdei lakóhelyen” történő gyakorlást. De mivel ezt a lemondást később is fenntartják, nem gyakorolhatnak az erdő mélyén elhelyezkedő monostorban. A dhutanga ideája, lakott területtől távoli távoli helyen, magányos elszigetelt életet élni.

   Itt lehet gyakorolni az abbhokásika dhutangát, vagy a rukkhamüla dhutangát, az arannika dhutanga gyakorlása nélkül, pl. fa alatt lakni egy lakatlan területen.

 

Világi gyakorlók

A rátermett világiak által gyakorolható két dhutanga az; ekásanika (egyetlen étkezés naponta), és a pattapisaka (nem elfogadás az étkezés megkezdése után). Egy világi személy nagyon tájékozatlan az elme megtisztításának, lemondással történő gyakorlatában. A Dhammába vetett bizalma és a szerzetesek példáját követve átvehet extra ghutan-gákat is, a khalupacchábhattika arannika, rukkhamüla, abbhokásika, susánika, yathásanti-ka és nesajjika dhutanga, amelyek 9-re emelik a dhutangák számát.

   A világiak nem gyakorolhatják az első négy dhutangát, ahogyan nem hordanak semmilyen kolostori köntöst, és nem koldulóedénnyel, koldulással szerzik meg élelmüket. Az árják és a dhutangát gyakorlók olyan lények, akik ebben az életben elkerülhetetlenül gyakorolják a dhutangát vagy korábbi születésükben gyakorolták. A Dhamma magvalósí-tásához elég érettnek kell lenni, ennek elérésében segít a dhutanga és gyakorlása, ezért elkerülhetetlen.  Ennek okáért mondjuk azt, hogy a dhutanga gyakorlása az árják, a nemesek útja. Mindegyik dhutanga egyformán hasznos gyakorlat a Nibbána megvalósításához vezető úton. A 8 maggayga gyakorlat adja a legjobb feltételeket –alapvető a sattipatthana (útvonal, amely a Nibbanába vezet).

 

   Sok szerzetes van, akik tiszteletet szereztek a dhutanga gyakorlásával. Egyebek között, a Buddha idejében, a Tiszteletreméltó Maha Kassapa gyakorolta az arannika- és popsukala dhutangát.  Tiszteletét, az arannika dhutanga betartásával szerezte. Ven. Revata (a Khariravaniya erdőben), Ven. Tissa és Ven.Nágita a dhutangán belül az étel megszerzésére és fogyasztására vonatkozó szabályok betartásával vívták ki társaik elismerését.

 

   Ezek az arahatok –mindenki, aki gyakorolja a dhutangát; ARAHAT- nehézségek sokaságán keresztül gyakorolták a dhutangát, azért hogy önmagukon győzedelmeskedjenek.