Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A BUDDHIZMUS JELENTÉSE

Theravada alapelvek

                                                                                                        Bhikkhu Uthittila

A BUDDHIZMUS JELENTÉSE

                                                                                                                                                                                          Fordította :Bhante

 

 

A Buddha saját erejéből érte el a tökéletesség legmagasabb állapotát és arra tanította követőit, hogy ők is tegyék ugyanezt. Minden ember maga rendelke-zik önmagával, hogy jó, bölcs, és boldog legyen.

A Buddha tanítását egy szóval lehet összefoglalni: DHAMMA. Ez, azt jelenti, hogy mi az igazság valójában. És a törvényt is jelenti, a Szív Törvényét.

 

  A Dhamma, az igazság törvénye csak az ember szívében létezik és az elméjében él. A világ egyik kinyilatkozása és megtestesítője a Dhamma. Ha a hold növekedik, az meghatározza a növények fejlődését, esők eljövetelét, az évszakok változását. Ez azért van így, mert a Dhamma a Világegyetem Törvénye.

 

  Ha az ember a Dhammával él, megmenekül a nyomorúságtól és eléri a Nibbanát, végleg kialszik minden szenvedése. Ezt nem egyfajta imádsággal, szertartással lehet elérni. Az ember felismeri, hogy a Dhamma vezetésével eléri a célt. Felfedezi, hogy számára az egyetlen út, önmaga fejlesztés. Az elme ellenőrzése és az érzések megtisztítása.

 

  A Buddhizmus nem vallás, abban az értelemben, ahogyan a vallás szót általánosan értelmezik. Nem is Hit rendszer vagy imádat. A buddhizmusban nincsenek dogmák, amelyeket a Hit szerint be kell tartani, és nincs Legfelsőbb Lény, Teremtő sem a világegyetemben, sem hallhatatlan lélek, vagy személyes megmentő. A Budd-hizmusban kezdődik az igazság keresése. A Buddha azt tanította, hogy csak azt kell elhinni; ami a saját tapasztalat fényében igaz, összhangba van az okokkal, és a legnagyobb jó és jólét az összes lény számára.

 

  Az embernek önmagára kell támaszkodnia. Annak ellenére, hogy a „Menedéket vesz a Buddhában” kifejezést használjuk, amikor az ember fogadalmat tesz az erényes életre, nem esik áldozatul a vak Hitnek, hogy a Buddha megmenti őt. A Buddha megmutatja az Utat, de nem megy rajta végig helyettünk.

 

  Amikor egy buddhista körbetekint, látja az igazságot, az okot és okozatot. Semmilyen cselekedet sem jelentéktelen, minden tett valamilyen hatást eredményez, minden hatást egy másik követ, ok és okozat termeli a cselekedetek következményeit. Ez, sokak számára értelmetlennek tűnhet, ezért vizsgáljuk meg az első okot. Az első ok inkább hihetetlen; ok és hatása ciklikusan/periodikusan változik, amikor ez a világ elpusztul és széthullik, azért van, hogy egy másik világegyetemben újra létre jöjjön. A világegyetem eredete hasonló minden személy, lény vagy dolog kialakulásához, egymásba kapcsolódó láncszemek képezik a korábbi cselekedetek okait, ami ciklikusan működik; születés-halál-újraszületés. Ez a Függő Keletkezés

 

  Mi a lélek? A Buddha azt tanította, hogy nincs lélek, sem én. Ennek szemléltetésére egy metafórát használt a kordélyról. Ha elvesszük a kerekeket és a tengelyt, a padlódeszkát és az oldalakat, és a kordély többi részét, akkor mi marad? Semmi, de a kordély elmélete akkor is meglesz, amikor egy új kordély épül. Tehát a pszichofizikai jelenségek folyamatosan mozognak életről-életre. Minden jelenlegi élet a halállal indul, egy új élet következik, és arra hatással vannak a régi élet okai. A gyertya lángja, e pillanatban eltér az egy pillanattal ezelőtti lángtól, pedig folyamatosan égett.

 

A Függő Keletkezés okozati viszonyaiban minden jelenség állandóan változik. Az elemek összekapcsolódása és újra összekapcsolódása nem szolgál a szubsztancia vagy a lélek alapjául, de rugalmas változást biztosít. Ez az Lét Kereke. A létezés iránti vágyakozás, az önző vágyak, a nyugtalanság és a szenvedés a fő okok, amelyek a sok lényt hozzákapcsolják az Lét Kerekéhez. Ezek azok a vágyak, amelyek beindítják az életerőt. A vágy megnyilvánul a cselekedetekben. A tett valósága abban az akaratban vagy annak erejében nyilvánul meg, amely felelős a lény teremtéséért. Ezt nevezik Kammának, ahogyan ezt a Buddha mondta, és ahogyan ezt a Buddhista szentírások mindegyikében írják.

 

2.

Ebben a világegyetemben semmi nem állandó, minden változást a kamma vagy a kammikus erő irányít. A kamma jelentése: tett, cselekedet. Általános értelemben a kamma jelent minden jó és rossz tettet. A kamma fajtái lehetnek; szándékos szellemi, szóbeli és testi cselekedet, minden szó, gondolat vagy tett. Végső értelemben a kamma jelent minden erkölcsös vagy erkölcstelen akaratot.

 

  A kamma, bár aktiválja az okok és hatások láncát, nem determinizmus, sem nem bocsánatos fatalizmus. A múlt befolyásolja a jelent, de nem uralja azt. A múlt az a háttér, amellyel az élet pillanatról-pillanatra szembemegy, és a múlt és a jelen befolyásolja a jövőt. Csak a jelen pillanat létezik és mi a jelenben, felelősek vagyunk minden jó és rossz cselekedetünkért.

 

  Minden cselekedet egy hatást okoz, először van az ok azután a hatása, az okozat. Ezért, mint ok- és okozati törvényként beszélünk a kammáról. Ha egy követ dobunk a tóba, az hullámokat okoz, a hullámok egészen a partig terjednek, azután vissza a kőig. Tetteink hatásai is így térnek vissza hozzánk.

 

  A körülöttünk lévő világban számos egyenlőtlenség látható. Sok ember gazdag, mások szegények. Néhányan teljes életet élnek, mások fiatalon meghalnak stb. A Buddhizmus szerint a fennálló egyenlőtlenségeket bizonyos mértékig a környezet okozza, ám nagyobb mértékben a kamma, az ok-okozat törvénye, amely a jelenben, a múltban és a távoli múltban gyökere-zik. Az ember önmaga felelős a boldogságért és a nyomorért is. A kamma nem sors, nem végzet, sem vak determinizmus. Az ember rendelkezik bizonyos mennyiségű szabad akarattal, módosítani tudja a cselekedeteit és befolyásolhatja a jövőjét. Minden cselekedet, legyen mentális vagy fizikai, hasonló eredményt hoz. Ha az ember jót cselekszik, vagy jó gondolata van; akkor az hatással van arra, hogy növelje a benne lévő jóság kiteljesedését.

 

  A kamma megértése erőt ad. Annál inkább, mert a kamma tana életünk része. Megértése által több energiát nyerünk, nem csak a közvetlen jövőre nézve, hanem általa hatékonyabban tudjuk támogatni embertársainkat is. A kamma gyakorlása lehetővé teszi annak teljes kifejlesztését; a kifejlesztett jó kamma képessé tesz minket a rossz legyőzésére és még a kamma leküzdésére is. Így haladunk a célunk, a Nibbana elérése felé.

 

  A Függő Keletkezés alapelve és a Kamma Törvénye biztosítja a hátteret, az újraszületés természetének megértéséhez. A Buddhizmus szerint, a halál „egy átmeneti jelenség, egy ideiglenes vég.” Ez nem a lény teljes megsemmisülése, mert bár a szerves élet megszűnik, a kammikus erő, amely eddig működésben tartotta, az nem semmisül meg. A kammikus erőnek csak a külső fizikai formája láthatatlan. Amikor a halál előtti pillanatban, a jelenlegi formájában megsemmisül, akkor a jó vagy a rossz akarati impulzusoknak megfelelően más formát vesz fel.

A halálkor, a kammikus erő teljesen zavartalan a fizikai test felbomlásától, az elmúlásnál a jelen tudatfolyamatok megteremtik az újraszületés feltételeit, egy lény friss testébe. A tudatfolya-matok hullámai olyanok, mint egy folyó, amely a mellékfolyóinak vizére számít, és eltekint annak a vidéknek a vizétől, amelyiken keresztülhalad. Halálkor a folyamatok folytonossága töretlen; nem sérül a tudatfo-lyamatok áramlása és ezért nincs helye az előző élet és a következő élet közbenső szakaszai között. A halálkor, az újraszületésre azonnal sor kerül.

 

A jelenlegi létünk, ajándéklétezés, amely feltételes; az út körforgásától is függ, és az összes korábbi létezéstől is. Az ember jelenlegi karaktere és körülményei is a korábbi létezések eredményei. De, hogy mi lesz a jövőben, az attól függ, hogy mit csinálunk a jelenben. A Buddhisták úgy tekintik a halált, mint egy pillanatnyi kellemetlenséget az élet és az azt követő élet között, és teljes nyugalommal tekintenek elé. Az egyetlen probléma, hogy a jövőbeni feltételeknek,- amit az élet neki nyújthat -jobbnak kell lenniük a jelenleginél, hogy tökéletesítsék magukat.

A Buddhizmus azt tanítja, hogy a meditációs és koncentrációs gyakorlatokkal a memória képezhető. Meditációval és az elme művelésével az ember megszerezheti a hatalmat az újraszületések láncai felett, vagy megváltoztathatja a láncok sorrendjét, és a korábbi életeibe visszanézve is hatalmat szerezhet. A Buddhizmus nem csak ezt tanítja, hanem azt is, hogy ebben az életben a megvilágosodáson és az igazi bölcsesség elérésén keresztül elérhet-jük a Nibbanát, elérhetjük az újraszületések láncának befejeződését.

A Nibbana az állapot, amelyre minden buddhista törekszik, a vágy megszüntetésével vége a szenvedésnek. A Nibbana jelentése „ellobbanás”. Ez úgy értendő, mint a személyes vágyak lángjának megszűnése, az élet tüzének kialvása. A nyugatiak gyakran azt gondolják, hogy a Nibbana egy negatív állapot, egyfajta „semmi.” De a Buddhista szentírások mindig pozitív értelemben írják le; a legmagasabb menedék, biztonság, felszabadulás és béke. A Nibbana a Szabadság, de nem függetlenség a körülményektől, szabadulás a bilincsektől, amelyek minket a létforgataghoz kötnek. Az az ember szabad, aki elég erős ahhoz, hogy kimondja; „Bármi következik, én úgy fogadom el, hogy ez a legjobb.”

 

  A Nibbana a kammikus erő halála. A Buddhista felemelkedése a Nibbanába a Közép Út számos szakaszán keresztül történik; a bölcsesség útja, az erkölcs útja stb. Nem akarjuk ismertetni az Út minden szakaszát, illetve a különböző nézőpontjait, gyakorlatát, amelyet a terjedelmes szentírásokban a Buddha ajánlott, de azt biztosra lehet venni, hogy egy lelkiismeretes Buddhista élete teljes és gazdag. Az újraszületési ciklusok által felemelkedik, tökéletesíti magát, a bölcsesség és a szeretet által legyőzi a vágyakozást. A kammikus erő lassan elapad, a láng kihuny.

 

  Az embernek gondot okoz az alapvető állapota, a tudatlanság. A tudatlanság a vágya-kozásból származik. Ezért az Út a Nibanába a tudáson, a Dhammán és a Buddha Tanításainak teljes körű ismeretén keresztül vezet. Mert a Dhammában van az igazság, megszabadulás a hazugságtól, tudatlanságtól, a vágyaktól és az állandó változástól. A Buddha megmutatta nekünk az utat, az igazsághoz.

 

3.

 

Akkor, mi a Buddhizmus jelentése? Végső soron a Buddhizmusról nem mondhatjuk, hogy vallás, inkább egy gyakorlati szellemi rendszer, bizonyára az egyik legnagyobb, amelyet valaha is kigondoltak. Egyéni eszközöket kínál, amelyek révén elérhető az önismeret. A Nibbana az élet, a béke, „amely minden értelmen felüli”, az élet meghódítása; az állandó, rendkívüli pszichofizikai fény és a létforgatag felismerése. A buddhista úgy gondolja, hogy a meditáció és a helyes gondolatok segítségével tudja követni a Buddha útját, a megvilágosodás elérésének érdekében, és végül megvalósítja a tökéletes bölcsességet, amely leküzd minden nehézséget.

 

  De, nem mindenki Buddhista szerzetes vagy a téma szakértője. Mit jelent a Buddhizmus a hétköznapi emberek világában? Buddha minden tanításán keresztül, ismételten kihangsúlyoz-za az önbizalmat és a megoldó képességet. A Buddhizmus megtanítja az embert a saját lábán állni úgy, hogy felébreszti a magabiztosságát és az energiáját.

 

  A Buddha újra és újra emlékeztette követőit, hogy nincs senki, sem a földön sem az égben, aki segíteni tud nekik a korábbi gonosz cselekedeteik következményeitől való megszabadulásban. A Buddhista tudja, hogy a saját elméjének ereje és spiritualitása elegendő a jelenbeni útmutatásra és jövőjének formálására. A Buddha követője tudatában van annak, hogy olyan erővel rendelkezik, amely végül is felülmúlhatatlan.

 

  A Buddhizmus egyértelműen rámutat a mindennapi élet erkölcsi szempontjaira. Bár, a Nibbana abban az értelemben erkölcsnélküli, hogy a végső béke túllép a jó és rossz konfliktusán, azonban kétségtelenül a bölcsesség ösvénye az erkölcsi Út. Ez logikusan követ-kezik a Kamma Törvényéből. Minden cselekedet következményt teremt, és saját cselekede-teink következményei hatással vannak az életünkre. Így az elkerülhetetlen kammikus erő, számunkra lehet jó erő. Akkor, ha cselekedeteink helyes cselekedetek voltak elérhetjük a végső bölcsességet.

 

  Ez a tantétel megtalálható a legfontosabb Mettákban. A Buddhista célja az egyetemes és mindent átható szeretet. A Metta sokkal többet jelent, mint egy testvéri érzés vagy barátságos érzület. A működő jóindulat, amely a szeretettel kifejezésre jut, és hatékonyan közreműködik az érző lények felemelkedésében. A Metta kéz a kézben jár a segítőkészséggel és a hajlandósággal, miszerint kész lemondani saját érdekéről, hogy ezzel segítse, támogassa más emberek jólétét és boldogságát. Ez a Buddhista Metta, a társadalmi haladás alapja. A Metta végül is az elképzelhető legszélesebb és leghatásosabb mértékben fokozza az együttérzést, kifejezi a szenvedés fájdalmát és változását. Az igazi Buddhistának nem a legjobb gyakorlat úgy kifejezni a Mettát minden élőlény iránt, hogy azonosul mindegyikkel, kasztra, színre vagy nemre való tekintet nélkül, de önmagát nem ismeri fel.

 

  Ezeken felül, a Buddha Tanítása egy fontos kulturális erő a Keletiek életében, mint ahogyan a Biblia is forrása a nyugati művészetnek és gondolkodásnak. A Buddhista szentírások terjedelmesek és részletesebbek, mint a keresztény Biblia. A Buddhizmusban, a Tipitaka nyújt útmutatást, a szellemi, erkölcsi és spirituális tevékenységek minden szintjén. A Buddha szó, mindenki számára; fény és lámpa,