Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

A Buddha erkölcsi tanításának elemzése

 

1, Az erkölcs megvizsgálja és meghatározza a jó és rossz cselekedetek következményeit, az emberi élet értékeit, erények erkölcsi megítélésének feltételeit. Ebben az írásban megpróbálom elemezni, a Sautrantika néhány erkölcsi alaptételét, amelyeket a Suttrákban olvashatunk. Ennek az elemzésnek a lényege, hogy kritikusan és tüzetesen, a gyakorlatban vizsgáljuk meg az erkölcsi elveket.

 

2, A modern kutatók között terjed egy mélyen gyökereződő tévhit. Vannak, akik úgy vélik, hogy a Buddhista erkölcs, csupán újraírása a Védikus vagy Upaniszadikus erkölcsnek. „Azonban, a Buddha Fegyelmi Szabályának erkölcsi megítélése metafizikai, az Upinaszadokban a metafizika, hazugság.” A Suttrák erkölcsi elemzése ellentétes a mélyen gyökereződő tévhittel, amelyet szintén megvizsgálok ebben a tanulmányban.

 

3, A Buddha analitikus bölcselő (vibbajjavadin) volt, forradalmasította a metafizikai erkölcsöt, és a rituális magatartást. A korai Suttrák kinyilatkoztatásainak áttekintéséből kétségtelenül kiderül, hogy szigorúan ellenezte a kortárs, brachmanikus és nem-brachmanikus (Aajivika, fainas) filozófiai-, és erkölcsi elveket és magatartásformáikat. Egykoron, a Karmához és a Dhammához hasonlatos kifejezéseket alkottak. A Buddha is használta az olyan kifejezéseket, mint a karma, paapa, punya, maitri, karuna stb., de radikálisan megváltoztatta jelentésüket, értelmezésüket. Ő, nem alkotott új kifejezést, vagy nem keresett a meglévő nyelvnek új szerkezetet. Régen, a Brachminok kritizálták a Buddhát, mint Akriyavadint (nem-cselekvőt), mert megcáfolt minden tradicionális erkölcsi koncepciót, és gyakorlatot. Ezekből a cáfolatokból világosan látható volt, a Buddha kritikus hozzáállása a deteminizmushoz (niyativada), az istenhithez (iswaravada), a lélekhez (atmavada), az önsanyargatáshoz, a papok befolyásához (purohtavada), a castizmus-hoz (jativada), valamint a hamis erkölcsi fogalmakhoz és azok gyakorlataihoz.

 

4, Ha áttekintjük a Védikus irodalmat láthatjuk, hogy néhány filozófus arra utal, különösen a Yajurvedo utolsó fejezetében, hogy a karma csak egy teória. Az emberi erények, mint a szerető-kedvesség (maitri), a szánalom (karuna), erőszak-mentesség, az igazság, a bölcsesség stb., megfelelően meghatározottak. Néhány ősi, védikus látnok teljesen tudatában volt a karma jelentőségének, az erkölcsi erények jelentősé-gének, amelyek a Buddha szerint kiemelt értékek. Ezeket a régi normákat később felváltotta a fatalizmus, determinizmus, ritualizmus, amely bizonyítva volt, a „Satapatha Brahmana” által. A hívők közül, két férfi feláldozása kielégítette az Isteneket, ez volt az emberi istenek (papok) ajándéka, amelyet hódolatul felajánlottak a mennyei világnak. (Sat.Brah.II.23,6 és IV.344)

 

5, Az erkölcsi értékeket, az indiai látnokok már régen felismerték, de az erkölcsi cselekedetek ismertetőjelei kizárólag a szentírásból, vagy papok elmondásából származtak. Tehát, a szentí-rás vagy a pap döntötte el, hogy erkölcsileg mi a helyes. A Buddha forradalmasította, visszafor-dította ezt az empirikus tekintélyelvet, fontoskodást és az egyéni próbálkozásokat.

 

6, Most foglalkozzunk a Suttrákban található alapvető erkölcsi elvekkel, majd a későbbiekben a Sautrantikákkal. Az írás szerzője kilenc eltérő etikai csoport jellegzetességet talált a Suttrákban, ezek a következők:

A: Akarat, mint az erkölcsi döntés feltétele.

B: Karma suprimacy.

C: Az akarat szabadsága.

D: Emberi felelősség.

E: Anti-passimism.

F: Emberiesség.

G: Gyakorlatiság.

H: Pszichológia.

K: Gyógyászat.

7, Az akarat vagy szándék feltétele az erkölcs megítélésének. A Buddha azt tanította; az akarat (cetana) az erkölcsös (kusala) vagy erkölcstelen (akusala) cselekedetek feltétele. Megfigyelte, hogy a cselekedetnek rengeteg oka lehet. Nincs semmiféle bizonyíték arra, hogy az akarat vagy cetana az erkölcsi ítélet feltétele volt a Buddha előtti idők irodalmában.

 

  Erkölcsileg van némi különbség az „akarat” és a „szándék” jelentése között. Az akarat (cetana) és szándék (cetiyitava) jelzi az akaratlagos cselekedetek aspektusát.

 

8, Az erkölcsben van egy fontos kérdés: vajon a szándéknak vagy a következménynek (eredménynek) kellene az erkölcsi igazság feltéte-lének lenni?  A belső szándék megvizsgálását támogatja a hasznossági elv: a használhatóság vagy a következmény szerint, mint feltétel szerint. A Buddha, az akaratba vagy a szándékba beleértette a nem-cselekvés következményeinek kizárását is. Minden jó akaratot és jó szándékot, mindig boldog érzés követ; és a rossz akaratot, vagy rossz szándékot, mindig boldogtalanság követi. Tehát, a jó-, vagy rossz akarat vagy szándék következményei boldogság vagy boldogtalanság formájában jelennek meg.

 

  A jó szándékra való törekvés, a következményektől függetlenül, mindig boldogság érzéséhez kapcsolódik. Azonban, a Buddha figyelmeztet, hogy nincs menekülés a cselekedetek eredményei (phala) elől. Ezért találjuk meg az egyensúlyt az akaratlagos (szándékos) és haszonelvű cselekedeteink erkölcsi megítélése között.

 

9, Fölényes cselekedetek; a Buddha is javasolta, a cselekedetek (kamma) királyi fölénnyel történő teljesítését. A teremtő szándékok változatosságuk szerint, lehetnek változatosak és multiváltozatosak; a világ tradicionális nézete szerint, az Isten vagy a Legfelsőbb lény, alkotó. A szerző nem tud ellenállni a vágynak, és ebben a kérdésben idézi a Buddha szavait;

„Mindenki, a saját kammájának tulajdonosa. Az élőlények örököseik a kammájuknak. A kamma olyan, mint a tavasszal visszatérő méhek. A kamma a mi menedékünk. A kamma jelzi az élőlényeknek, hogy romlottak vagy kiválóak.”

 

A Buddha a következő szavakkal fejtette ki, a kamma fontosságát; A kamma, a világ és az emberek továbbra is megmaradnak. Mint, ahogyan egy kerék meg van kötve, ugyanígy minden élőlény is megkötözött, és irányítva van a cselekedetei által.”

 

10, A Buddha kijelentette, hogy Négyfajta kamma van (cattari imani, bhikkhave, Kammani maya sayam Abhinnaya sacchikatva paveditani), a következők szerint:

„Négyfajta kamma van, Ó szerzetesek, a bölcsességet megvalósítva, azt megismertetem a világgal. Melyik az a négy? A rossz kammák feketék; a jó kammák fehérek; a fekete kamma eredményei, feketék; a fehér kamma eredményei fehérek; a fekete-fehér kammával rendelkezőknél, ezek eredményei is feketék-fehérek lesznek; és a sem fekete-sem fehér kammával sem rendelkezők esetében az eredmény, sem fekete-sem fehér nem lesz, ez a kamma megszűnését jelenti.” (Ang.catukka. 21/233/314).

 

A kammákat besorolhatjuk; testi cselekedetek (kayakamma), szóbeli cselekedetek (vaci-kam-ma), és mentális cselekedetek (manas-kamma) szerint.

 

11, Az akarat szabadsága; az akarat szabadsága, egy másik alapelv az erkölcsi Suttrákban. A szabad akaratunkból vagy a választás lehető-ségéből, erkölcsileg jó és rossz cselekedeteket teszünk. Abban az esetben, amikor nincs szabad akaratunk vagy a cselekedeteink meghatáro-zottak, akkor nem kérdéses az erkölcsi tanítások alkalmazása. A Buddha szigorúan meghatározta a szabad akarat fogalmát és megcáfolt mindenfajta determinizmust (niyativada). A Buddha elemezte a determinizmus három típusát, amelyek a nem-cselekvéshez (akriyavada) vagy megsemmisüléshez (ucchedavada) és mindenfajta erkölcshöz vezetnek.

A, A cselekedetek előzetes meghatározása (determinizmus) Puurvakarmak rataniyativada;

B, Isteni meghatározás (Isvarak rtaniyativada);

C, Nem-kauzális (ahetukayvada).

 

A cselekedetek előzetes meghatározása, egy Buddhizmus előtti erkölcsi nézőpontból azt állítja, hogy minden jelenlegi cselekedetünket, jót vagy rosszat; az előző életünk cselekedetei határoz-zák meg.

  A második (B) szerint, minden cselekedetünket, legyenek jók vagy rosszak, az Isten határozza meg.

  A harmadik (C) kinyilatkoztatás szerint, nem-kauzális (nem ok-okozati) vagy véletlenszerűség vezet a nem-cselekvési irányzatokhoz, amely szintén végzetes csapást jelent az erkölcsi normákra.

Ezek a nézetek megcsonkítják az erkölcs gyökereit, amely megalapozza a szabad akaratot. A Buddha hevesen cáfol minden ilyenfajta determinizmust, és egyben figyelmeztet; „Ha valaki hisz a determinizmusban, akkor úgy döntött, hogy Én nem kellek neki, és nem tartja be a szabályaimat, nem érti meg azt a helyzetet, amikor lazul a figyelme (sati); hogy mi szükséges és mi nem; ésszerűtlenül cselekednek és a vereség (niggalva) csapdájába esnek. (Ang.TIK.61.).

 

Ez, egy újabb bizonyítéka a Buddha elhatárolódásának a tradicionális determinizmustól és világosan megmutatja az Ő forradalmi viselkedését az ortodox, téves erkölcsi nézetekkel szemben.

 

12, A nem-cselekvés (akriyavada) másik típusát, hat korabeli filozófus propagálta; AJITAKE-SAKAMBI (materializmus, ucchedavada), PUURANA KASSAPA (erkölcsi szkepticzmus), PAKUDHA KAACCAAYANA (örökkévaló,akriyavada), NIGANTHA NATHAPUTTA (elsődleges-kamma determi-nizmus), és SANJAYA BELANTHI (szkepticizmus). A Buddha hevesen cáfolt mindenfajta nem-actionalizmust, szkepticizmust, és determinizmust és a Kamma Törvényét tanította, annak következményeit oly módon elemezte, amelyet nem ismertek azt megelőzően.

 

13, A kamma elemzésének követelménye; az erkölcsi igazságosság. Az Anguttara Nikaya-ban, a Kalamasuttában a következők találhatók;

a, Saját tapasztalat által jóváhagyott, megfelelő ok-okozati kapcsolat, és helyes logikai döntés.

b, Mert néhány szakember kételkedik, az nem jelent vak hitet a tradicionális ortodoxizmusban.

c, A cselekedetekhez tisztességes szándék szükséges.

d, Az ilyen cselekedeteket dicséri a bölcs.

e, Az ilyen cselekedetek, ha teljesen megvalósulnak, hasznot és boldogságot hoznak mindenki számára.

 

14, Emberi felelősség; Buddha az Isten személyes felelősségét is átfordította emberi felelősségre. Így buzdított; „Te vagy a saját urad, nincs más mestered. Elméd megfelelő képzésével, mester leszel.”

„Neked saját jó és rossz cselekedetedet kell látnod, és nem másokét.”

 

Nincs hatalom- vagy bármilyen Isten, Legfelsőbb lény, szellemek, más emberek, társadalom vagy más erő, vagy olyan hatalom, amely felelős az ember cselekedetéért, mindenki saját maga felelős a tetteiért. A Buddha megmutatta az utat, de neked kell végigmenni rajta (tumhehi kiccam atappam akkhataro tathagatha). Az ilyen ön-segítő és önmagadtól-függő tantételekkel ritkán lehetett találkozni a Buddhista erkölcs előtt.

 

15, A saját erkölcsi elvek segítségével, láthatóan hangsúlyozzák a következő fontos pontokat;

- Az ima és az áldozatok hiábavalóságát.

- Ez, egy természetes módszer.

- A saját erőfeszítést, a szellemi bölcsességet.

- Erényes cselekedeteket a bűn ellen.

 

16, A Buddha formába öntötte (lerakta) a Védikus imák alapjait, a jólétért, a segítségért, a gonosz (durit) eltávolításáért; és különféle változtatásokkal elérte az áldozati szertartások csökkentését, mivel azok hatástalanok és használhatatlanok voltak. Az embernek saját erőfeszítéseire kell támaszkodnia. A Buddha végső szava a fegyelemről; „Legyen világos számodra, hogy saját magadra támaszkodhatsz.” A történetben továbbra is nagyon jelentős az erkölcs szerepe, amely vezérli az emberi törekvést, a magatartást. Az imák nem működnek erkölcsi vezetés nélkül, és áldozatvállalás nélkül nincs eredménye az ember erőfeszítéseinek.” A Buddha figyelmeztetett, hogy; „A vízbe dobott kő, soha nem úszik úgy, mint egy hajó; és a gonosz ember hiába imádkozik, halálakor nem fog belépni a mennyek országába, és más emberek is hiába imádkoznak. Imádságaik és kívánságaik ellenére, nem lépnek be a titokzatos világba.”

A Buddha még azt is mondta; „Gahapati, van öt dolog, amelyeknek ebben a világban, kívánatos az elérése. Melyik ez az Öt? Ezek, a; hosszú élet, bájos arc, boldogság, becsület, és újraszületés a mennyei birodalomban. Az embereknek nem kell imádkozniuk ezekért, sem álmodozni ezek-ről. Inkább törekedniük kell, hogy eleget tegyenek azoknak a követelményeknek, amelyek meghozzák számukra a boldogságot.”

 

17, A Dhamma úgy tekinti a Suttrákat, mint a Függő Keletkezés Természeti Törvényét” (prati-tyasamutpada), amely minden időben ellentmondás nélküli, objektív, megváltoztathatatlan igazságot mond. Vajon a Buddha ezt tanította, vagy nem tanította. A Buddha, a mentális tökéle-tesedés folytatását, a következő szavakkal emelte ki;

„Ó, szerzetesek, nem ajánlom az érdemdús cselekedetek megszakítását, sem csökkentését. Az érdemes cselekedetek fejlesztését támogatom, de a csökkentését és megszüntetését, nem.”

 

18, Az erkölcsi Suttrák, más jellemző különbségeit az alábbiakban lehet összefoglalni;

      Humanista: általánosan érvényes, hogy minden ember szabad, független; nemre, felekezetre, nemzetiségre való tekintet nélkül.

 

19, Gyakorlás; Mindenki a saját elképzelése és szokása szerint alapozza meg a gyakorlatát. Szinte minden időben, és minden helyen lehet gyakorolni.

 

20, A Buddha erkölcsi tanításán alapul az elmének (citta) és működésének (cetasika),tiszta és átlátható elemzése. Mélyen elemzi, hogy a mentális állapotok egészségesek (kusala) vagy egészségtelenek (akusala). Az ilyen erkölcsi pszichológia nem található a Buddhát megelőző Sutta irodalomban.

 

21, Anti-Passimistic: Ez egy másik fontos jellemzője a Sautrantika erkölcsnek, amelyet megcáfol a jelenlegi Buddhista erkölcs. A Sutták tanulmányozásánál kiderült, hogy a Buddha nem beszélt a világnak, a Dukkháról, de „a természeténél fogva, minden dukkha” (sakya fogalom) mondta, és ezt boldogan kifejtette a többi világban és a mennyei világban is.

 

22, GYÓGYÍTÁS: A Buddhát orvosnak (Bhaisajayaguru) is nevezik, mivel mint egy orvos tanította a betegségek jellegét, okait (samudaya), kezelését (nirodha) és kezelési módszereit (marga). A kórmegállapítás során megállapításra kerültek különféle érzelmi szenvedések (kilasa), érzékelési zavarok (vipallasas), személyiség típus (carita), továbbá az erkölcstelen kamma elemzése (akusala); és ezeket ellentétes erkölcsi erőkkel és Dhyna Vipassana-val kezelte. Ezeket pontosan leírják az Erkölcsi Suttákban.

 

Az Erkölcsi Suttákat nevezhetjük ellenszernek vagy terápiának, amely ellenszere az összes mentális zavarnak vagy neoritikus tünetnek, amellyel minden ember szembesülhet életének kritikus időszakai alatt. A Erkölcsi Sutták, nem csak a koncentráció (dhyana), Betekintő (vipassana) Meditáció gyakorlásának módszerével gyógyít, de biztos alapot nyújt a megelőzéshez, az erkölcsi erő fejlesztésével.

 

Ez a rövid összefoglaló is bizonyítja, hogy a Buddha etikai forradalmat indított, rávilágított a hamis etikai fogalmakra és gyakorlatra. Megmutatta az emberiségnek a helyes erkölcsi módszert, amely a felszabaduláshoz vezet.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.